Mit is jelent zarándoknak lenni a 21. században

Ismert sportolók, színészek, politikusok számoltak már be élményeikről a világ talán egyik legismertebb zarándokútvonalával, az El Caminoval kapcsolatban. A spanyol célállomású Szent Jakab-úton évente több százezren vesznek részt. Volt, aki önmagáért, családjáért vagy éppen egy nemes ügyért járta végig a teljes útvonalat, vagy legalább annak egy részét. A fentiek alapján úgy tűnhet a zarándoklat ismét virágkorát éli korunkban. Tény persze, hogy a lelki elmélyülésre a 21. század rohanó világában talán minden korábbinál jobban szükségünk van. De mit is jelent a zarándoklat valójában? Egy trendi utazás, vagy egy kötelező vallási gyakorlat? Kinek, mely korosztálynak van szüksége a zarándoklásra? Ezekre a kérdésekre is keressük a választ írásunkban.

Egy kis történelem

A valláshoz, a vallásossághoz hozzátartozik a transzcendenssel való találkozás igénye. A hívő embernek kezdetek óta jelen lévő vágya Isten, a transzcendens fizikai megtapasztalása. Ennek megnyilvánulásai lehetnek a különféle vallási élmények, vallási gyakorlatok. A zarándoklat egyfajta utazás, egyfajta keresés. A mindennapok, a megszokott kényelem, a könnyű és gyors élményszerzés elhagyása mellett az úton lévő személy minden lépéssel közelebb kerül valódi önmagához, az Origóhoz, a mindannyiunkban, környezetünkben, embertársainkban jelen lévő Istenhez. Nem véletlen, hogy a legnagyobb vallások mindegyikének szerves része a zarándoklat. A katolikus és az ortodox keresztények számára Jézus Krisztus, Szűz Mária, illetve bizonyos szentek életének kulcsfontosságú helyszínei az ilyen utak célállomásai. Az iszlámban a zarándoklatok kitüntetett helyszíne Mekka, Mohamed próféta szülővárosa. A hinduizmusban főleg a Gangesz partján fekvő Benáresz. A buddhistáknál Buddha. Bizonyos vallásokban – ld. pl. iszlám – a zarándoklat (jelen esetben a haddzs) előírt kötelezettség. A legtöbb esetben azonban az egyén személyes indíttatása vezet az útnak induláshoz. Fontos tényező, hogy a zarándoklat minden esetben társas esemény. Még akkor is, ha valaki egyénileg indul útnak, hiszen ekkor is útja során találkozik más hívőkkel, tapasztalatot tudnak cserélni, élményeiket meg tudják osztani egymással.

Kinek, kiknek van szüksége a zarándoklatra?

Ha nagyon röviden és egyszerűen akarjuk megválaszolni a feltett kérdést, azt kell mondanunk: mindannyiunknak. Jelen korunkban talán nem túlzás azt állítani, hogy mindenki kerül olyan élethelyzetbe, amikor elbizonytalanodik, amikor a mindennapok terhe, megválaszolatlan kérdései közepette nehéz kiutat találni. Olykor nemcsak családi, baráti vagy munkahelyi kapcsolataink kerülnek válságba, de Istenkapcsolatunk, és önértékelésünk is megerősítésre szorul. A bizonytalanság, a megválaszolatlan kérdésekkel való küzdelem mindenkit elérhet. A tapasztalt felnőttet, a már sokat megélt idősebb korosztályt épp úgy, mint a fiatalokat. Utóbbiak esetében ráadásul a generációs sajátosságok, az online térben való élés, a külső tényezőktől-elvárásoktól, mások véleményétől valós függőség még inkább kitetté teszik őket a sérülésnek. A zarándoklat külsőleg egy „könnyű” folyamatnak tűnik, hiszen az úton lévőnek nincs más dolga, mint minden megtett lépéssel közelebb kerülni a célhoz. A fizikai korlátok, kihívások megtapasztalása azonban egy egészen új utat nyit. Egy kaput, egy tapasztalási, tanulási lehetőséget, melyet az út végén nem csak fizikai, de lelki célba érés is koronáz. 

Képernyőre ragadt ifjúság - avagy mit jelenthet korunkban egy fiatal számára a zarándoklás, a zarándokká válás

Generációként eltérő élmény, szokás társul az online élethez, az online eszközök használatához. Míg egy 50 vagy 60 év feletti személy a mindennapok szükséges velejárójaként éli meg, addig a tizenévesek és a húszas éveik elején járó fiatalok el se tudják képzelni nélküle az életüket. Egy Egyesült Államokban készült kutatás szerint a fiatalok 95 százaléka rendelkezik mobiltelefonnal, és a megkérdezettek 45 százaléka szinte folyton online.  A millenniumi nemzedék tagjai egy nap akár 11 órát is képesek a különféle digitális eszközeiken tölteni.  Az internet számukra nem eszköz, hanem élettér. 

Az online életnek szakemberek szerint számos káros következménye lehet: elszakít a családtól, a társas kapcsolatoktól, a szociális programoktól. A digitális tér és annak működési sajátosságai leginkább az emberi kapcsolatainkat, önértékelésünket és azok minőségét fenyegetik. Egy 2018-as cikk  szerint a fiatalabb korosztály tekintetében a nagy fokú online élet kihat arra is, hogy hogyan viszonyulnak a valódi világhoz. Az írás által hivatkozott felmérés szerint az 1980 előtt születettek a digitális és a valós világot két külön térként értelmezik, és a valódit érzik természetesnek, komfortosnak és – ami a legfontosabb – értékesnek a másik ellenében. Ezzel szemben a fiatalabb, Alfa, Z és Y generációk többségének értelmezhetetlen a két dimenzió szétválasztása: számukra egyetlen világ létezik, amely valós, de digitalizálódott. Az X és Y generáció tevékenységeiben már kihasználja a digitális lehetőségeket. Az Z (1995 és 2010 között születtek) és Alfa generáció (még fiatalabbak) számára mindez természetes: ők digitális bennszülöttek.

Azok a fiatalok, akik az online világban nőnek fel – ha nem kapnak kellő segítséget, iránymutatást – akkor döntően a digitális térben tanult viselkedési mintákkal, elvárásokkal, hamis énképekkel lépnek be a párkapcsolatok, a munkavállalás, a felnőtté válás világába. Ráadásul önmagukkal kapcsolatos elvárásaikat, énképüket is a digitális világban tapasztaltak fogják befolyásolni nagy mértékben.

A zarándoklat ebbe a térbe, ebbe az élethelyzetbe belépve egy új nézőpontot tár a fiatalok elé. Az online világból nem teljesen kiszakítva, sokkal inkább egy helyes digitális fogyasztói irányba terelve őket segít megtalálni a valósághoz, a valódi értékekhez vezető utat. Támogatja őket abban, hogy a bennük megfogalmazódó kérdésekről bátran merjenek beszélni, annál is inkább mert kapnak választ, valódi, tapasztalt személyektől. Felnőttektől, idősebb zarándoktársaktól, akik nem rájuk erőszakolni akarnak dolgokat, hanem hozzásegíteni szeretnék őket a boldogabb, kiegyensúlyozottabb mindennapokhoz. 

A zarándoklat során megtapasztalt fizikai kihívások (gyaloglás, önmagunk hordozása), a segítő/elgondolkodtató kérdések mind-mind terelőtáblák, amik a helyes irányba vezetnek. Ráadásul ezt a különleges, és sok fiatal számára új tapasztalási, tanulási folyamatot nem egyedül, hanem közösségben élik át. A zarándoklat során bár olykor mélypontra kerülhet az úton levő, de csüggednie sosem kell, mert egyedül, segítség nélkül sosem marad. Az utat nemcsak a tanárok, zarándoktársak kísérik végig, de a természetben, minden egyes segítő karnyújtásban, gondolatban a fiatalok megtapasztalhatják az isteni szeretet gondviselését. Így a gyaloglás végén kettős cél várja őket, nemcsak az utazás végállomásához érnek el, de önmaguk elfogadásához, szeretetéhez, egy helyesebb önképhez is közelebb kerülhetnek.